Pasziánsz az istra
Tartalom
Ez nem lehet közömbös az eleven irodalom számára sem. Három újabb könyv is fekszik előttem, mely ennek az átalakulásnak fontos stációja. Vagy legalább érdekes tünete. Egyik az irodalomtörténet alapfogalmait világítja körül.
Hány pinworms hal meg
Egy új tudósgeneráció jelent meg, új és meglepően egységes ideológiával, mely minden tudományos érték átértékelésére ösztönöz. Mennyire pasziánsz pasziánsz az istra istra és mily tudatos ez az ideológia, tüntetőleg mutatja az a harcos vallomás, amit maga az új tudósok egy csoportja adott róla, vaskos kötetben, mely a történeti tudományoknak szinte minden ágát és problémáját felöleli.
Illetékesek volnánk-e kutatni, mennyi ebben az ideológiában a honi termék, s mennyi egyszerűen a német Geistesgeschichte öröksége? Az új irány képviselői hálásak a német ösztönzésért; de büszkén hirdetik, hogy a szellemtörténetnek önálló magyar formáját Skót fenyő paraziták megteremteni.
Annál inkább, mert krédójukhoz tartozik a relativista elv, hogy minden nemzet szellemi élete csupán autochton elmélet segítségével értelmezhető, és "saját külön" mértékkel mérhető. S munkájuk és hatása tagadhatatlanul arra vall, pasziánsz az istra ha idegenből kapták a szerszámot, használhatóvá tudták a magyar matériához idomítani.
Szókincs és olvasásértés
Bizonyos, hogy új szempontokat tártak, s vitális problémákat érintettek. Frisseséget és mozgást hoztak kimerültnek látszó kutatáságakba. Írásaikat heves viták kísérték, s szokatlanul széles körök érdeklődése fogadta. Mindez alig volna képzelhető, ha doktrínájuk puszta alkalmazása idegen tanoknak.
Jogunk van hát, s talán hasznos is lesz, azt önállóan s német mintáitól függetlenül venni vizsgálat alá, mint magyar földön s a magyar szellem szolgálatára készült elméleti fegyvert.
Minden fegyvernek megvannak a maga előnyei és szeszélyei. Efelől nem pasziánsz az istra a bíró, akitől a fegyver anyagát importáltuk. Eszem ágában sincs a német szellemtörténeti teóriák tanulmányába merülni, hogy a szellemtörténet magyar változatáról "szakszerű" véleményt alkossak.
Különben sem feladatom a szakszerűség.
De ahol a kutatást vezérlő elvek, célok és irányok kerülnek szóba, ott nem árt a kívülálló pasziánsz az istra ellenőrző szeme sem, akit nem csupán egy tudományszak érdeke izgat. Hanem maga a tudományosság; s az egész kultúra sorsa és lehetőségei. Inkább arról a termékeny elvről, ami mögöttük van, aminek gyümölcséül vallják magukat. S egy kicsit mind arról a sok könyvről, arról az egész irodalomról, amit ez az elv még ígér.
A magyar tudománynak új célja, ideálja vagy tán módszere van. Az az elv vagy módszer, mely első jelentkezésével ily gyümölcsözőnek bizonyul, minden figyelmünket megérdemli. S egyszersmind kritikai éberségünket is kihívja.
Megszoktuk bizalmatlannak lenni a módszerek iránt. Minden szerszám annyit ér, amilyen tehetséges ember kezébe kerül. Mit kell itt megállapítanunk: a szerzők tehetségét vagy a módszer kitűnőségét? Ezek a szerzők még a régi iskolában nevelkedtek: a régi "pozitivista" módszer iskolájában. Hátha munkájuk erényei nem is függnek össze az új elvvel? Nem szabadítja-e föl e módszer egészen szokatlan pasziánsz az istra a tudós szubjektivitását?
Nem implikál-e filozofikus hipotéziseket? Nem csábít-e fontos dolgok elhanyagolására s jelentéktelenek túlhangsúlyozására? Bizonyos, hogy a szellemtörténeti módszer első jelentkezésében nagy öröm volt és üdvös reakció.
Mi jól emlékszünk erre az időre.
Bubble Shooter
A tudomány fulladozott a tények céltalan halmozásában, mint az Anatole France tudósa a cédulái alatt.
Akit a szellemtörténészek is elrettentő például szoktak idézni. Nem is létezett már történetírás, csak adatgyűjtés; az egzakt kutató perhorreszkált minden szubjektív hozzátételt; legfeljebb Beöthy Zsolt szép mondatai zengtek. A világ minden évszáma s királya, Meg a tanító körmönfont irálya - csúfolta Arany valamikor a "történelmet".
A "körmönfont irály" megnemesedett, vagy egészen kiszáradt; de az évszámok maradtak, fő-fő lényeg gyanánt; s minden, amit az évszám jelképez. És a királyok is; mert mit tudott a történet a népről? A nép élete nem fejezhető ki évszámokkal, mint a királyoké.
Legfeljebb a statisztika számaival; ami keresztmetszetet adna hosszmetszet helyett. pasziánsz az istra
Mért csak a végén nyerek???? - Pasziánsz #1
A történelem pedig az Idő hosszmetszetében folyik; a keresztmetszet ott mindig csak kitérés, megállás, külön fejezet, kultúrtörténeti vagy gazdaságtörténeti függelék marad. Ki tudná ezt az egész áramot hömpölygő folytonosságában együtt látni? Meg kell hát elégednünk a folyam hátán úszók szemléletével?
S kétszeresen kilátástalannak látszott minden az irodalommal szemben. Mert ennek a folyónak a hátán a legoldhatatlanabb valami úszott: csupa egyéniség. Évszámok s királyok: ez az pasziánsz az istra nyelvén annyit jelentett, mint nagy írók életrajzi monográfiáinak gyűjteménye.
Esetleg kisebb íróké is. Mindez nem volt igazában sem "irodalom", sem "történet".
- Uj Idők Lexikona
- Szókincsháló Szótár
- Tanulmányok gonococcusok és trichomonas eredményekről
- Ha a Trichomonas partnere
- Meddig hal meg a pinworms. A leggyakoribb élelmiszer-irritálószerek - Hány pinworms hal meg
Csak adatgyűjtés volt: öncélú adatgyűjtés, mely válogató elv híján a végtelenbe nőtt. Hogyan vállalkozhatott volna az ilyen tudomány az irodalom vagy egyáltalán a szellem megértésére? Ez a vállalkozás már maga is irodalom lett volna: azaz beleérzés és fantázia, amit az igazi tudós egy kicsit megvetett. Az író, az eleven író, viszont megvetette az ilyen tudományt; irodalom és tudomány így vetették meg egymást kölcsönösen. Szép dolog a téglahordás is, és mennél több tégla, ha remény van, hogy pasziánsz az istra téglából ház épül.
A Pesti Hirlap Lexikona A-Z (Budapest, 1937)
Ehhez azonban terv kell, s minden terv önkényesnek tetszett. Minden építés, minden mesterséges konstrukció, minden, ami túlment a téglahordáson, túlment a tudományon is. A régiek "oknyomozó története" naiv regény és fikció volt. Ki hitt már a sine ira et studio tárgyilagosságában?
Sokkal szkeptikusabbak voltunk a saját szellemünk lehetőségeivel szemben.
S nem regényhez méltó ambíció volt-e egyáltalán pasziánsz az istra bontani a történet végtelen bonyolultságát, s azt képzelni vagy hazudni, hogy az okok és okozatok kapcsolódásainak titkos erdejében tájékozódhatunk? S mily felszínes, vékony eseményrétegnek kellett lenni, amin akárcsak megkísérelni is lehetett ezt! De már éppoly naivaknak tetszettek a pozitivizmus álmai is, mely törvényeket akart e bonyolultságba belemagyarázni.
Nem is lehetett más, mint belemagyarázás: a tények ilyen rengetegében minden indukciónak csütörtököt kellett mondani. Mi nem hittünk már e "természettudományi" módszerekben, melyek a szellemi világ "törvényeit" fölfedezni és bizonyítani akarták; de hitetlenségünk még ennél is sokkal mélyebbre ment.
Nem hittünk maguknak a törvényeknek létében sem. A pozitivizmus szkeptikus irányzatnak vélte magát; de voltaképp gyermekes hit volt, mint minden emberi gondolat, s ez a hit alapjában rendült meg. Mi már sok mindenen túl voltunk, túl némelyek féreg elleni gyógyszer de Bergsonon is, és nehezen tudtuk elképzelni, hogy a szellem produktumai oly törvényszerűek legyenek, azaz kiszámíthatók, mint a fizikai vagy kémiai produktumok.
Marad a téglahordás, abban a biztos tudatban, hogy a téglából sohasem épül, nem is épülhet semmi. Marad egy szaktudomány, poros skatulyák közt, már-már büszkén érdektelenségére, egy szaktudomány, mely nem tud eljutni a törvényekig. S marad a tudós sivár rezignációja, aki úgy érzi, hogy lassanként le kell mondania mindenről, ami tudományát széppé, kedvessé, a saját szemében pasziánsz az istra értékessé teszi.
Történetírás valamikor az volt, amit Livius csinált, s még nemrég is az, amit Macaulay.
Célja szerint: az élet és szellem tudománya. Lassanként mégis nem volt már tudomány, amiben oly kevés, annyira szinte tilos lett volna az élet és szellem Mi elégíthette itt ki a korok lelkére, az emberi szellem italára szomjas ifjat?
S hova menekülhetett? Egyetlen út állt nyitva, egyetlen pótszer kínálkozott: az irodalom; s talán nem véletlen, hogy az akkori fiatal tudósnemzedék számos igen tehetséges tagja - olyanok is, akikhez már pasziánsz az istra tudományos várakozások fűződtek - hamar megcsömörlöttek a lélektelen filologizálástól, s közülük nem egy ma szépirodalmunk emlegetettebb neveihez tartozik.
A tudomány különösmód halad, gyakran negatív utakon, látszólag hátrálva, s mindig nagy lépés a megismerés felé, lemondani a megismerhetetlenről. A szellemtörténet nyíltan tagadja a pozitivizmus alapfeltevését. Nem hiszi többé, hogy az emberi szellem életét induktív úton fölfedezhető úgynevezett törvények irányítják. Ezzel alkalmazkodott a mai antiintellektualista gondolkodáshoz, s egyszersmind megszüntette minden értelmét az öncélú, válogatás és válogatóelv nélküli adatgyűjtésnek.
Meg kellett szabadulni a természettudomány helytelen analógiájától, "amelynek minden tény egyenlő fontos". Valami szempontra volt szükség, hogy a további ténygyűjtésnek egyáltalán értelme legyen.
Valamire, amit a pasziánsz az istra mutassanak vagy jelentsenek. Ha már nem lehetett remélni, hogy utólag igazolják jelentőségüket: előre kellett azt fölmérni valamely elv szerint; s mivel nem akartak maguktól építkezni a szemünk előtt, mint Amphion kövei, mégiscsak nekünk kellett megállapítani valami tervet, hogy építhessünk velük. Pólusok kellettek, amik szerint a tények polarizálódjanak; s elvégre minden emberi tény jelent valamit, mutat valamerre. Itt kapcsolódik a modern pasziánsz az istra, a nagy Ranke "történeti ideatanához".
Az emberi megnyilvánulások mögött bizonyos szellemi tendenciák, irányok állanak, egyénenként is, de nagyjából korok és közösségek szerint változva. Így mondhatták Ranke követői, hogy a történet "eszmék" kifejezője. Tagadhatatlan, hogy e fölött az egész gondolatsor fölött viszont a német filozófiai idealizmus szelleme lobog. A történeti tény nem önmagáért becses, hanem azért, ami mögötte van, amit jelent. Minden kor és minden közösség kétségkívül mutat valami általános szellemi tendenciát, "eszmét"; s ennek a változásai adják meg az irányt, mely a tényeket polarizálja.
Minden adat aszerint kapja meg helyét, jelentőségét, értelmét, amint ezt a változást kifejezi pasziánsz az istra illusztrálja.
Szó sincs már róla, hogy a tények egyenlő fontosságúak legyenek.
