Az amatőr akvarista I. - Elevenszülő fogaspontyok

Akkora, mint a hímféreg nőstény és hím

Fonalas csápjuk 14–16 ízből áll, négyízű tapogatójuknak végíze gyakran ostoralakúan megnyúlt. Mellékszemeik többnyire nem fejlődtek. Toruk domború hátán V-alakú mint a hímféreg nőstény és hím vágódik be. Karcsú lábaik nagyon könnyen letörnek.

Ha megfogjuk őket, majdnem mindig megsérülnek s így gyüjteményekbe csak ritkaságképpen kerülnek tökéletes, mint a hímféreg nőstény és hím példányok. Hosszú szárnyuk erezete igen fejlett, ágazatos; ez arra mutat, hogy a lószúnyogok a jelenkori kétszárnyúak sorában a legősibb alakok.

A kósza lószúnyog Tipula oleracea L. Karcsú törzse 22–26 mm hosszú, szürkéssárga színű. Tora hátán sötétebb hosszanti sávok vannak. Hosszú, vékony póklábaival nyugtalanul táncol ide s tova alant, a föld közelében szállva, különösen réteken, mezőkön, kertes helyeken.

A nőstény hullámzó, föl s alá cikázó röptében hosszú tojócsövével egyenként a földbe rejti hosszúkás petéit. Alig néhány nap multán kibújnak a lárvák, orsóforma, hamúszínű nyűvek. Kemény állkapocs-tokjuk van éles rágókkal és a földben gyökerekkel, meg korhadó növényhulladékokkal táplálkozva fejlődnek ki. A mezőkön és szántóföldeken nem ritkán szembeötlő az a kártétel, amit a tipulák földalatt élő lárvái okoznak, kivált, ha a melegágyba jutnak be nagyobb számmal; az azonban még nem bizonyos, hogy éppen a nagykáposztatipoly lárvája-e a leggonoszabb kártevő.

Észak-Németországban legalább két más faj látszik a legközönségesebbnek. Egyik a Pachyrrhina maculosa Meig. Akkora másik a mocsári lószúnyog Tipula paludosa Meig. A rétekre különösen ez az utóbbi faj kétéltűek parazitája különösen károsnak, mert, amint Schiemenz megfigyelte, a lárvái nem elégednek meg a korhadó növényanyagok fogyasztásával, hanem földi lyukaikban rejtőzködve, lerágják a fiatal fűpalántákat is és azokat lecibálják, hogy ott csendesen elfogyaszthassák.

Kártételük javarészt tavaszra és nyár elejére esik.

Algaevő harcsák

Ilyenkor jelennek meg hosszúra nyúlt, potrohgyűrűin apró tüskékkel szegélyezett szürkésbarna bábjai; ezek aztán fél testükkel a földből kitolakodva lehetővé teszik, hogy a kész tipolyok belőlük kiszárnyaljanak. Ennek a fajnak rokona a sárgaszárnyú lószúnyog Tipula fulvipennis Deg. Hazai tipulidáink sorában a legszebb fajok egyike a fekete kardos gézengúz Ctenophora atrata L. Teste fényesfekete, potroha töve és lábai vörösek; a hím csápja tollas, három sorban álló fésűsugarakkal.

A nősténynek potroha kardalakú tojócsőben végződik. Petéit korhadó nyár- vagy hársfába, vagy vén égerfák odvában helyezi el s itt találjuk aztán lárváit is. Ősszel, mikor az első éjjeli fagyok beköszöntenek, megjelenik a téli tipoly, a Trichocera-nem. Ilyenkor nagy csapatokban látjuk szép idő esetén ezeket az apró, hosszúlábú muslicákat napestig csapongani a levegőben, különösen kertjeinkben, réten, erdőn és a szabadban álló fák alatt.

Arról ismerjük meg őket, hogy pihenő állásban vízszintesen fekvő szárnyaikban rövid axilláris ér látható. Gömbölyű, nagy, szabadonálló fejükön csupasz oldalszemek vannak, sörtealakú csápjaik finoman szőrösek, lábszáraik végén apró sarkantyúk vannak.

Ezeknek az állatkáknak a tömeges föllépése onnan van, hogy lárváik a korhadó növényanyagokban mindenütt jó alkalmat találnak kifejlődésükre. Igen gyakori téli tipoly például a Trichocera hiemalis D. Halvány szárnyai szürkésen áttetszők. Barnás hátpajzsán két világos sáv fut végig.

Ez a muslica enyhébb napokon – még tél derekán is – ott táncol a levegőben. A lószúnyogok egy része vagy közvetlenül a víz partján, a nedves talajban, vagy éppen a vízben magában tölti el fejlődése menetét, így különösen a taviszúnyogok, Limnophilák.

Ezek részben jelentékeny nagyságú, sárga vagy fekete színezetű állatok, többnyire nagy, nem foltos szárnyakkal; tapogatóik rövidek, négyízületűek és nem ostoralakúak.

Ascaris inkubációs periódus

Ezeknek a rokonságából a Phalacrocera replicata Schumm. Ez a 13–16 mm mint a hímféreg nőstény és hím, sötétbarna taviszúnyog szürkésbarna és elül sötétebb hosszanti folttal díszített szárnyaival nem ritkaság minálunk tavasszal a nedves réteken.

a mérgezett alkalmazás módja és az adag

Zöld vagy sárga színezetű lárvája mindenféle vízi mohokon él s azokkal is táplálkozik. Ugyancsak jó szemünknek kell lenni, hogy az ilyen Phalacrocera-lárvát természetes környezetében fölfedezzük, mert a mohaszárak köré kanyarodó testén sűrűn meredeznek a hosszú, áralakú vagy elágazó nyúlványok s az állat hátát úgy ellepik, hogy a zöld mohapárnán valósággal eltűnik általuk.

Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben. A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak.

Phalocrocera replicata Schumm. A sugárkák vagy sugarasszárnyú tipolyok Ptychopteridae nagyon hasonlítanak az eddig tárgyalt lószúnyogokhoz és azoktól főképpen csak a szárnyerezet részleteiben különböznek, kiváltképpen a korongsejtnek csaknem általános hiányával.

akkora, mint a hímféreg nőstény és hím a legkíméletesebb gyógyszer a férgek ellen

Testük nagy, karcsú, többnyire fekete, lábuk hosszú, vékony. Szárnyuk többnyire barna foltozatú. A legközönségesebb hazai fajok egyike a foltos sugárka Ptychoptera contaminata L.

Az amatőr akvarista I. - Elevenszülő fogaspontyok

Csinos, 7–10 mm hosszú rovar, potrohán két rozsdavörös övvel és tora hátulján vörösessárga pajzsocskával díszítve. Bokrokon, pázsitokon, árkok, tópartok mentén nem ritkaság. Szárnyait két barna félöv keresztezi.

Az amatőr akvarista I. Otthoni forgatásra azonban tökéletesen megfelelt, segítségével - például ha éppen eső általi szobafogságra ítéltettem - ismét az erdők aljnövényzetében, harmatos réteken, vagy éppen különféle vizek partján találhattam magam. Egyrészt a fent említett kitűnő - bár kissé vaskos - kötetben foglaltaknak megfelelően szeretnék az alábbiakban ismereteket adni az akváriumi halak - jelen írásomban elevenszülő fogaspontyok - néhány általam behatóbban tanulmányozott képviselőjéről, ugyanakkor én is ilyen akvaristának tartom magam.

Igen különös állat a sugárkának 7 cm hosszú lárvája: teste vékony, áttetsző és hosszú, vékony farkfüggelékben végződik, ez a test hosszának kétharmadát, sőt háromnegyedét teheti és nem egyéb, mint a lélekzőcsöve, amelyet a szükséghez képest megnyújthat vagy behúzhat, akár egy távcsövet. A lárvának ilyen módon megvan az a képessége, hogy a lélekzőcső végén levő két nyíláson keresztül levegőt vesz föl. E mellett azonban két merev, tracheás kopoltyúja segítségével, amelyek a lélekzőcső tövénél hasfelül állanak, vízből is tud lélekzeni.

Karcsú test, hosszú, finom lábak és tapogatók, mint a hímféreg nőstény és hím, hosszú csápok jellemzik a muslicák társaságát és szorosabb értelemben a szúnyogok Culicidae családját.

Szúnyogok a világ minden részében nagy számmal vannak és sok fajban. Rendkívül gyenge, törékeny rovarok. Takaros testüket tömérdek apró pikkely és szőröcske borítja, ezeket csak nagyítóüveggel láthatjuk.

Ugyanilyen pikkelykék lepik testük függelékeit is, lábaikat, csápjukat, tapogatóikat, sőt még szárnyuk ágazatos ereit is. Ez utóbbiak a pikkelyektől néha foltozottaknak látszanak. A szúnyog fején nincsenek homlokszemek, csak két nagy, oldalt kidudorodó recésszem és egy pár nagy csáp van rajta. Ez utóbbinak a szerkezete könnyen megkülönbözteti a kétféle nemet.

A hímeknek tizenötízű csápja ugyanis koszorúkban álló, hosszú szőrökkel van borítva s így tollecsethez hasonló formájú; a nősténynek tizennégyízű csápja ellenben fonál-alakú és csak gyéren álló szőröcskék vannak rajta.

A hímszúnyogok ártatlan állatok. Semmiféle táplálékot nem igényelnek vagy legfeljebb csak növény-nedveken nyalakodnak, szúrni azonban nem tudnak, mert a szívókájukban, néhány ritka kivételtől eltekintve, semmiféle szúrókészülékek nincsenek. Annál vérszomjasabbak a szúró szájrészekkel felszerelt nőstények. Ezeknek már az emlősállatok és madarak meleg vére a fő táplálékuk. A vérszívásuk mondhatni néhány pillanat műve. Ha a szúnyognak sikerült egyszer szívókáját megfelelően beállítani, akkor a lándzsaalakú, hegyén horgocskákkal megrakott elő- és középállkapcsai, mint apró fűrészek, akkora siklanak le- meg fölfelé, amíg csak a bőrt át nem fúrják és alatta egy vérért nem találnak.

Most a szúnyog az apró, parányi sebbe bebocsátja egy csöppjét az ő nyálfolyadékának s ez valószínűleg megakadályozza a vér megalvadását. Most aztán már teljes erejéből szivattyúz, amíg csak szívógyomra meg nem telik. Erre nesztelenül tovarepül valami zavartalan, a légáramlástól lehetőleg védett helyre, hogy ott pihenésnek adja magát és csendes gyönyörrel eleméssze élvezett táplálékát.

A szúnyogcsípésnek kellemetlen következményei, a viszkető bőrpirosság, vagy a megsértett helynek rövid ideig tartó megdagadása attól az apró nyálcsöppecskétől következnek be, amely a szúráskor a hámszövetbe behatolt.

Egy szúnyogszúrás magábanvéve nagyon ártalmatlan lehet. Annál komolyabbak, sőt éppen veszélyesek lehetnek a következményei ott, ahol e vérszomjas kis kínzó tündérek valóságos rajokban lepik meg az embert, szüntelenül gyötörve szúrásaikkal és végül a teljes kimerülés állapotába juttatják szerencsétlen áldozatukat. Dél-Amerikának és Dél-Ázsiának vannak olyan trópusi vidékei, amelyek a rettentő moszkitó-csapás miatt, mondhatni, hírhedtek, itt az utazás valóban rettenetes gyötrődés.

A moszkitó név nem jelenti a vérszívó rovaroknak egy bizonyos faját, hanem különböző szúnyogokat, amelyek többnyire ugyanazon nemekhez tartoznak, mint a mi mérsékeltövi szúnyogféléink. A melegövi országok szúnyogveszedelménél nemkevésbbé súlyos az, amelyet a tundrákon, Európa, Mint a hímféreg nőstény és hím és Észak-Amerika legészakibb mocsaras síkságain tapasztaltunk. Ott ugyanis a rövid nyári hónapok idején a szúnyogok milliárdjai töltik el a levegőt s ezek azokon a pusztaságokon, ahol sem ember, sem állat nem jár, óriási rajokban rohanják meg azt a néhány nagyobb élőlényt, amelyet valamikép hatalmukba keríthetnek.

A mult század hetvenes éveinek elején egy tudományos expedíció Dr. Bessel vezetése alatt működött ezen a sarkvidéki területen és a Davis-szoros környékén azért kellett megfigyelőállomásaikat elhagyni, mert végül már a rettenetes akkora akkora szó szoros értelmében lehetetlenné tették az expedíció tagjainak a szabadban való tartózkodást és ezzel munkájuk további folytatását is.

hogyan lehet kezelni a férgeket gyermekeknél? gabrichevsky paraziták székletét

Szúnyogok nem mindenütt vannak. A víztelen pusztaságokon és sivatagokon egyáltalán nincs szúnyog. Éppen így hiányoznak azokon a hegyes vidékeken, amelyeknek vizei igen sebes folyásúak, mert az állóvíz, mint fiasítótanya, nélkülözhetetlen mint a hímféreg nőstény és hím minden szúnyogfélének. A legismertebb európai fajok egyike a akkora dalosszúnyog Culex pipiens L. Ugyanilyen közönséges nálunk a valamivel nagyobb gyűrűs szúnyog is Culex annulatus F. A nőstényeiknek, mint minden Culex-fajnak általában igen rövid, csönk-alakú és háromízű a tapogatójuk, a hím Culexek ellenben hosszú, négyízű, gyakran ecsetszerűen szőrözetes tapogatókat viselnek.

A gyűrűs szúnyog Culex annulatus F. Vosseler nyomán. Petézésre a nőstényszúnyog épp olyan szívesen választja a zavaros, piszkos állóvizet, mint a tisztát. Ezért aztán a mocsaras mélyedések, tócsák és tavak, a legkülönbözőbb állóvízű árkok, sőt még a bűzhödő esővizes kádak vize is egyformán alkalmas hely számukra.

A gyűrűsférgek eredeti sajátosságai náluk elváltoztak, elmosódtak. Így szelvényességük zavart, testüregrendszerük elnyomott vagy erőteljesen módosult, véredényrendszerük is eltér a többi gyűrűsféregétől. Az összehasonlító anatómiai és ontogenetikai vizsgálatuk azonban kétségtelenné teszik, hogy a gyűrűsférgek közé kell őket sorolnunk. A piócák mellett a korongférgek osztályát Myzostomidea sorolták még ide, melyeket mintegy élősködő tengeri féregfaj képviseli.

Itt a nőstény elhelyezi száznál is több hosszúkás, orsóalakú petéjét, szorosan egymásmellé a víz színére, úgyhogy a peték, mint a palackok, függélyesen állnak egymás mellett és összefüggő, kissé tál-alakúan behorpadó tutajt alkotnak a víz színén úszva. Rendszerint már 16–24 óra multán létrejöttek a petékben a lárvák és a pete alsó végén kibújva, elhagyják a tutajt. Ilyenképpen a szúnyoglárvák egyenest a vízbe, a természetes otthonukba jutnak. Hosszúra nyúlt testüknek tor-részletén néhány bojtalakú sörtecsomójuk van, utolsóelőtti potrohszelvényükön pedig hosszú lélekzőcsövük nyúlik ki.

Brehm: Az állatok világa / MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)

Idevonatkozó képünk kedvenc helyzetében mutatja be a lárvát, fejjel lefelé irányulva, lélekzőcsövével a víz tükréhez tapadva, mozdulatlanul. Így tud legkönnyebben levegőt szívni. A legcsekélyebb zavarásra a szúnyoglárvák mindjárt menekülnek. Egy pillanat alatt elszabadulnak a víz színétől és leszállnak a mélységbe, de természetesen igen rövid idő multán újra fölszállnak és levegőszükségletüket a már említett helyzetben igyekeznek kielégíteni.

Táplálkozásuk nem jár sok nehézséggel, mert a szúnyoglárvák mindenféle föloszló növényhulladékkal és egyéb szerves anyaggal megelégszenek, a vízben pedig rendszerint nincs hiány az effélében. A lárva három ízben vedlik, amíg teljes nagyságát, az átlagos 8. Negyedik vedlésével, amely átlag a születése utáni nyolcadik mint a hímféreg nőstény és hím következik be, előáll a bábalak, ez zömök, púpos toráról könnyen megismerhető. Elül, a tora hátán két kis szarvacskához hasonló légzőcsövecske emelkedik ki, ezek útján a szúnyogbábok ugyancsak a víz tükrén csüngenek, noha erősebb, csapkodó mozgásokkal ők is akkora egyidőre a víz mélyébe.

A báb élete rendszerint rövid ideig, 2–3 napra szokott terjedni, azután a háta bőre hirtelen megreped és kikászmálódik belőle a fiatal szúnyog, eleinte az úszó bábhüvelybe kapaszkodik meg, megvárva, amíg szárnyai kellően megkeményednek és fölrebbenhet a levegőbe.

Nálunk, mint maláriaterjesztő szúnyog csak az Anopheles maculipennis szerepel az országnak majdnem minden részében. A déli vidékeken az Anopheles bifurcatus és Pseudopictus fajok is megtalálhatók.

Maláriaesetek csak szórványosan mutatkoztak, különösen árvizes területeken és legtöbbször csak a negyednapos láz quartana alakjában. A háború utáni években azonban néhány esetben a délibb országokból ismeretes súlyosabb maláriás láz perniciosa is jelentkezett. Száraz klímánk azonban nem kedvez a szúnyogjárásnak s ezért, különösen Csonka-Magyarország területén még a harctérről hazakerült súlyosabban maláriás betegek is gyorsan meggyógyultak.

Maláriaszúnyog Anopheles maculipennis Meig. Hesse és Doflein nyomán. A szúnyogjárás ellen mindenki védekezhet, ha lakását napos időben szellőzteti és estére szúnyoghálót alkalmaz, ha a nemlakott helyiségeket, különösen a pincét tavasz felé füstölteti, hogy az itt telelő szúnyogok lehulljanak; legfontosabb azonban, hogy házunk tájékán minden vizesárkot levezessünk, a víztócsákat elföldeljük, sőt az esővíztartó kádakba is zöldgálicot tegyünk, ha azok vizét nem távolíthatjuk el legalább is hetenként.

Az Egyesült Államok és egyes trópusi országok súlyosabb lázas epidémiák leküzdésében semmi költséget nem kímélnek. A kinin használatát terjesztik, iskolai tanítás és filmek útján terjesztik a szúnyogveszedelemre vonatkozó ismereteket, oktató plakátokat alkalmaznak stb. E mellett nagyszabású szúnyogirtó műveleteket végeztetnek. Régebben a petróleumöntés volt a legáltalánosabb módszer, de ez a mocsár élővilágának kiölésével újabb bajokra vezet.

A commentary on eternal life // Gary Fenn (Interview) [English subtitles]

Ahol lehetett, a vizek lecsapolásával vagy a folyómedrek kotrásával segítettek. Legújabban a természetes védő tényezőket keresik, a szúnyogokat vagy szúnyoglárvákat fogyasztó állatok kitenyésztésére törekszenek. Kísérleteztek például denevértornyok építésével. Nálunk kétségkívül sokat segítene a fecskék védelme, mert ezek legjobb segítőtársaink a szúnyogirtásban.

  1. Származásuk[ szerkesztés ] Az Ancistrus elnevezést a görög agkriston horog szóból, kapta, utalva a szívószája miatti jellegzetes fejállására.
  2. Miért szagolja a lehelet a székletet
  3. Если же она проявит настойчивость, то ее выпроводит наружу вежливый, но совершенно непреклонный робот или же ее примутся водить по всему зданию, пока ей это смертельно не надоест и она не уйдет отсюда по своей собственной воле.
  4. Méteres férgek
  5. Джизирак и прокторы все еще терпеливо ждали, когда он снова присоединится к .

A vízi lárvákkal szemben egyes rákfajok, például az Apusok tenyésztése ajánlható. Nagyobb vizekben pedig a szúnyogpusztító halfajok tehetnek jó szolgálatot. Mindenféle halivadék kiveszi a maga részét a szúnyogirtásból, de legjobb szolgálatot tesznek az aprótermetű halak, akkora a nádas sűrűségeibe is befurakodnak.

Mint ilyen, a mi halfajaink közül különösen a fürge cselle Phoxinus laevis akkora figyelmet. A közönséges szúnyogon kívül, amely egész Európában, Észak-Amerikában és Észak-Afrikában otthonos, nagyszámú rokonfaj él a világ minden országában. Az életmódjuk megközelítőleg mindig egyforma. Bizonyos fajaik azonban nemcsak szúrásukkal és vérszívásukkal alkalmatlankodnak az embernek, hanem mint betegségterjesztők is súlyos következményekkel járó szerepet töltenek be.

Ilyenül említhetjük a trópusi országokban világszerte elterjedt sávos szúnyogot Stegomyia fasciata F. Ugyanilyen nagy jelentősége van továbbá az Anopheles Meig. Az Anophelesek fő jellemvonását a hosszú, négyízű tapogatók adják meg, hosszúságuk mindkét nemben eléri a szivóka hosszát, a nőstényé vékony, pálcikaalakú, a hímé megvastagodott végén erősen szőrözött.

A Culexet és Anophelest némi gyakorlattal már első pillantásra megkülönböztethetjük. Az Anopheles ugyanis, ha pihen, például ha egy szoba falán ül, úgy tartja testét, hogy a szívókája és a test megközelítőleg egyenes vonalat alkotnak; ilyenkor csak a két elülső lábpárán pihen, hosszú hátulsó lábai pedig szabadon nyujtózkodnak hátrafelé.

A Culex-szúnyog is ugyanilyen módon áll meg elő- és középlábpárán, közben ő is fölemeli hátulsó pár lábát a magasba, a szívókáját azonban testével ferdén irányítja, úgyhogy az a testtel észrevehetően szöget alkot.

akkora, mint a hímféreg nőstény és hím hogyan lehet a pinwormokat kihozni

Az ülő Culex teste párhuzamosan áll azon a lapon, amelyen ül, az Anopheles ellenben hegyes szögben elhajlik, mert potrohát ferdén fölfelé irányítja.

Az Anophelesek a rettegett maláriás szúnyogok, mert az ő testükben fejlődnek vagy fejlődhetnek az ember maláriaparazitái, a malária csirái sporozoidjai ; a Culex-nemhez tartozó szúnyogokban azonban nem fejlődnek ilyen paraziták. Az Anophelesnek sok faját ismerik.

a légyölő galóca parazita

Észak-Amerikában és egész Európában, a Földközi-tengertől a Lappföldig egy jókora, 6–8 mm hosszú faj él, az Anopheles maculiphennis Meig. Észak-Németország síkságain is meglehetős gyakori ez a szúnyogfaj.

Olaszországban nagyon elterjedt és a római Campagna területén tömegesen tenyészik, miatta van akkora a vidéknek ősidők óta maláriás híre. A malária perniciosa néven ismert trópusi láz is Anopheles-fajok útján terjed.