Paraziták a folyó süllőjében
Tartalom
A tiszai és a dunai ingola A tiszai és a dunai ingola… Polyák Csaba csabio alias: polyakcs név: Polyák Csaba e-mail: csaba. Mindketten kilógnak a sorból, hiszen nem hétköznapi állatokról beszélhetünk, amiket külső jegyeik és életmódjuk miatt a halakkal rendszerint együtt emlegetnek, noha valójában nem paraziták a folyó süllőjében halak!
Horgászként aligha fogunk velük összefutni, hiszen nem csalhatók horogra, de mint vízen járó természetbúvárok, nem árt, ha ismerjük őket. Rejtelmes élőlényekről beszélhetünk, amelyek sokkal nagyobb riadalmat okozhatnak külsejükkel, mint azt gondolnánk.
- Írás - A tiszai és a dunai ingola - Haldorádó horgász áruház
- Mit fogtam?
- Mit pótolhatnak ebben a helyzetben a halgazdaságok, mit tehetnek a csúcséttermek, és mivel kell beérnie a mezei halimádónak?
- A tengeri halak parazita fertőzései Paraziták a tőkehalban Minden készítménytípusnak megvan a maga sajátossága, és azokat külön kell figyelembe venni, hogy megértsék, hogyan lehet megölni az opisthorchiát.
Már a negyedik áldozatát szedi a kígyótestű vérszívó! Ismerkedjünk meg e nem paraziták a folyó süllőjében fajokkal!
Magyar Narancs - Riport - Süllőt enne? Fogja ki!
Az ingolaféléket a gerincesek közé tartozó körszájúakhoz sorolják. Ezek az élőlények tehát a külső hasonlóságaik ellenére sem halak, valójában a halaknál fejletlenebb szervezetek. A velük kapcsolatos ismeretanyag napjainkban még hiányos, elsősorban azért, mert a hosszú ideig tartó lárvafejlődés nehezen tanulmányozható. A család képviselői az északi és déli félteke mérsékelt égövi vizeiben egyaránt megtalálhatók.
A tiszai és a dunai ingola
Az ingolák többsége vándorló: édesvízben fejlődnek a lárvák, majd a metamorfózis után a kifejlett állatok a tengerbe vonulnak, ahol néhány évig igen gyorsan fejlődnek, majd visszatérnek a tiszta vizű patakok homokos aljzatú szakaszain található ívóhelyekre. Más fajok - ezek kisebb méretűek - egész életüket édesvízben töltik.
Az ingolák csupasz, erősen megnyúlt testű, angolnára emlékeztető testtel bírnak. Páros úszóik nincsenek.
Paraziták a tőkehalban, Izlandi halászat
Kettős hátúszójuk és farokúszójuk összefüggő képződményt alkot a test hátsó részén. A nőstényeknek farok alatti úszójuk is van. A száj kezdetben - a lárváknál - háromszög alakú nyílás, míg a kifejlett példányoknál már jellegzetes, kör alakú nagy szívószájat találunk. Az ingoláknál az állkapocs még hiányzik.
A szájnyílást náluk a felnőtt állatoknál felül és alul fogazott ajaklemez, kétoldalt viszonylag nagy ajakfogak övezik.
Az Európai Unió L /
E képződmények és a szívószáj pereme paraziták a folyó süllőjében kisebb sertefogak találhatók. A különböző fogak száma és azok elhelyezkedése a fajok fontos megkülönböztető bélyege.
A nyelv is fogazott, az élősködő táplálkozást segítő fúrószervvé fejlődött. A szemek közelében, a fejtetőn található az egyetlen orrnyílás.
Süllőt enne? Fogja ki!
A szem mögött, a test mindkét oldalán 7 zacskós kopoltyúnyílást találunk. A lárváknál a szemet és e kopoltyúnyílásokat bőrredő fedi. A lárvák fejlődése hosszú, az egyes fajoknál évig is eltarthat. Az ingolalárvák a férgekhez hasonló módon élnek az álló- vagy lassú folyású vizek iszapjában, szerves törmeléket és kovamoszatokat fogyasztanak.
A táplálékot kopoltyúbelükkel szűrik ki paraziták Nobel-díja iszapból. A lárvák átalakulása metamorfózisa során ez a kopoltyúbél elveszti korábbi funkcióját és alkalmassá válik az intenzívebb oxigénfelvételre.
Eltűnik a szemet és kopoltyúréseket fedő bőrredő is, kifejlődik a szívószáj és a szarufogazat, megnövekednek az úszók és némileg csökken a testhosszúság.
Igaz, hogy a sushi-ban (amibe kerül hal) lehet élősködő?
A felnőtt állatok a fajok többségénél élősködő módon elégítik ki a lárvákhoz képest felfokozott táplálékigényüket. Más fajok nem paraziták, ám ezek az átalakulást követően néhány hónap múlva szaporodnak, majd elpusztulnak.
Hazánkban két ingolafajjal találkozhatunk, mindegyik védettséget élvez. Tiszai ingola - Eudontomyzon danfordi Regan, Egyéb nevei: kárpáti ingola, kilencszemű hal, magyar ingola, olajhal, olhal, pataki ingola, szívóka, lárvastádiumú állat: vakcsík Leírása, ismertetőjegyei: Vékony, megnyúlt, hengeres teste a férgekéhez hasonló, de úszója elárulja, hogy a halakhoz hasonló állattal van dolgunk.
Kifejlett példányain a két hátúszó, valamint a farok és farok alatti úszó egységes úszószegéllyé olvad össze, a halakkal ellentétben páros úszói nincsenek és teste is pikkelytelen.
Szája alsó állású, tölcsérszerű, állkapcsa nincs. Recept a paraziták eltávolítására az emberi testből orrnyílása mögött kétoldalt helyezkedik el a szeme, amelyet kopoltyúnyílás követ. A faj azonosításához kifejlett példány szükséges.
Ezek szájának alsó részén fog sorakozik. A még táplálkozó példányok esetében a fogak hegyesek, sebzésre alkalmasak, az idősebbeknél azonban letompulnak. A tölcsérszáj felső részén az apró sertefogak sort alkotnak.
Мувик от Parazita
Utóbbiak közül a belső sor fogai alig nagyobbak, mint a következőben lévők. Teljesen kifejlett példányainak hossza cm. Halakra tapadva alsóbb szinttájakra is lejuthatnak, de ivarszerveik kifejlődésekor visszatérnek ívni a vízfolyások felső szakaszaira.
A szaporodás március és június között történik. A nőstények a patakok csendesebb öbleinek aljzatára rakják le petéiket, amelyeknek száma ezer, átmérőjük pedig 1 mm. Az ivarérettséget elért példányok rendszerint két egymást követő évben is részt vesznek a szaporodásban, utána azonban elpusztulnak. A kikelő lárvák az iszapba fúródva élnek és főként szerves törmelékkel táplálkoznak.
Négy-öt év múltán alakulnak át. Ekkor alakul ki jellegzetes szájszervük, amelyekkel halakra tapadhatnak.
