Kamondi Imre: Labdarúgó-krónika I-II.

PDFNyomtatásÍmél
Ajánló

A bevezetőt írónak legfőbb erénye kell hogy legyen a jó emlékezőtehetség, de nem árt mellé jó adag szeretet sem.
Bevallom, én szeretem Pécset, s ami a régmúltat illeti, memóriám sem kopott meg.
Ezért vállaltam, hogy bevezetőt írok Kamondi Imre nagyívű pécsi krónikája elé. Teszem ezt annál is inkább nagy örömmel, mert Imrére, a „jó fizikumú, gyors, mindkét lábbal jól rúgó játékosra " - Garami József jellemzése - a mikrofon mellőli ismeretség okán jól emlékszem, s szívesen kötöttem vele új barátságot, amikor legutóbb Pécsett találkoztunk.
Micsoda csapatban játszott! Danka Imre, a válogatott nagy északi menetelése során vált országosan ismertté, ha pedig ma játszana a Szőcs-Kocsis-Hegyi hármas, őszintén mondom, kevesebb lenne a gondom a válogatott EB-selejtező előtt.
Pécs és környéke mindig ontotta a tehetségeket, a magyar labdarúgás termékeny humusza volt. Az én első rádiós pécsi emlékem a PVSK csapatához fűződik. Igaz, 1945 őszén, amikor a kettéosztott bajnokság nyugati csoportjában a vasutasok a Ferencváros mögött a második helyen végeztek, még olyan ritka volt a bajnoki közvetítés, mint a fehér holló. Ezért akkoriban PVSK mérkőzést még nem tudósítottam, de a balszélső Vezér nevét máig megőriztem. 1947júniusában Jugoszlávia ellen Puskás semmiképpen nem akart a csatársor szélén játszani, Gallovich Tibor ezért a pécsi fiút hívta meg a válogatottba. Meg is hálálta a bizalmat, Belgrádban 3-2-re győztünk s az első gól úgy született, hogy Puskás Vezérhez továbbított, akinek szép beadását Szilágyi I. fejelte a hálóba. Akkor Sziszi öleléssel köszönte meg a pécsi szélső szép akcióját...
Vezér karrierjét továbbra is követhettem, '47 nyarán rendezték Budapesten a Vasutas EB-t s Vezér balszélsőt játszott az ezüstérmes csapatban. Nem maradt el a jutalom: nyugat-európai túrára indult a vasutas társaság, méltó befejezésként Párizsban 4-3-ra győzött a híres Ben Barek csapat, a Stade Française ellen.
Azon a nyáron egyhetes pécsi látogatásra szólított a rádió mikrofon

Ár
4070 Ft
Gyártó: Magánkiadás
Leírás

I. Nemzeti bajnokság I. osztály - Pécsi Dózsa-PMSC 1955-1984
II. Nemzeti Bajnokság I. osztály – PMSC–PMFC 1984–2000

ISBN 963 0444 16  x
ISBN 963 440 819 2
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: I. kötet 1994; II. kötet 2002
Nyelv: magyar
Terjedelem: 384+460 oldal.
Méret: 210x297 mm
Kötésmód: keménytáblás, cérnafűzött


* * *

Előszó

Több éve már, hogy a bálicsi autóbusz egyik megállójában a padon üldögélve, vártam valakit, aki megmondaná, hol keressem az egyik kimondhatatlan nevű dűlőt. Napos vasárnap délután volt, egy teremtett lélek sem mozdult, tanácstalanul néztem a lábam előtt fekvő várost.
Végre kis kosárkájával a kezében apró termetű ember közelgett a megálló felé. A kölcsönös üdvözlés után pontos eligazítást kaptam, hol is keressem kirándulásom célját.
A hegyi ember közlékeny, és a harmadik mondatból megtudtam, hogy a várható autóbusszal mennie kell, mert fél óra múlva kezdődik a PMSC-mérkőzés.
A beavatottak tájékozottságával gyors, időszerű tájékoztatót vázolt fel, mondván, hogy ő ott fagyoskodott az 1955-ös Szombathely elleni idénynyitón, és azóta bizony nem nagyon hiányzik a mérkőzésekről.
Jó, jó, hát szép a jelen is, de azok voltak ám az igazi nagy idők! Nagy meccseket idézett, pontos összeállításokat sorolt, amelyek egyikében találkoztam magammal. Az ember az ilyeneket általában szó nélkül hagyja, de azon a szép őszi délutánon csődöt mondott bennem az előírásos szerénység. Valami naiv kis büszkeséggel elárultam, hogy az összeállítás egyik figurája én vagyok. Spontán öröm villant az arcán, úgy nézett rám, mint aki váratlanul régi játszótársával találkozik, akit már nem ismert volna meg.
Sokáig nem tudtunk „futballozni", mert fentről lassan közeledett az autóbusz. Látszott, hogy valahogy össze akarja foglalni a véletlen találkozás számára okozott örömét. Kosarát a padra téve, kezet nyújtott, és azt mondta: „az Isten áldja meg magukat, hogy olyan szép vasárnap délutánokat szereztek nekünk".
Fürgén lépett fel a buszra, még egyet intett a hátsó ablakon, olyan gyorsan búcsúzva el, ahogy nemrég felbukkant.
Sohasem láttam többé!
Ültem tovább a padon, elgondolkozva azon, hogy egy sportesemény miként terebélyesedhet tömegek időtálló élményévé, és szereplői hogy válhatnak sokak életének részévé személyes ismeretség nélkül.
És milyen sokan lehetnek ők! Szerte a városból, a megyéből, akiknek ünnep volt egy ilyen vasárnap.
Sokan azóta már elmentek közülük, de még többen, akik a következő évtizedek sok-sok mérkőzésén álltak a helyükre, és talán kis srácként voltak a régi idők tanúi. Ezen a napon találkoztam először azzal a gondolattal, ők megérdemelnék, hogy időrendben formába öntsék számukra kedvenc élményeik hosszú sorát. Átnyújtani nekik egy könyvet, amiben mindent megtalálnak ennek a csodaszép játéknak a történetéből, amelynek maguk is nézői voltak.
Az a megható köszönet azóta munkál bennem, mint a legnagyobb motiváló erő, hogy megpróbáljam formába önteni azt a hatalmas masszát, amivé évtizedek sorozatmérkőzései dagadtak.
El kellett múlni hosszú éveknek, úgy kellett formálódnia életemnek, hogy testközelbe kerülhessen a kedvenc gondolat megvalósítása. Hogy darabjaira boncolhassam a témát, felmérhessem a bonyolult tennivalókat, és felgerjeszthessem magamban a bátorságot, megfogni a tollat és nekiindulni.
Úgy mondják, legtöbbször az érzelmi indíttatás a legfontosabb, a legnagyobb hajtóerő, megpróbálni valamit létrehozni.
Ezt köszönöm annak a kis „kosaras embernek" ott a buszmegállóban.
A szándék megfogamzása után következtek a valós tennivalók. A felmért hatalmas anyag feldolgozása egy ember erejét meghaladja, ezért szerkesztőbizottsági tagnak felkértem Danka Imre és Horváth László volt játékostársaimat. Az elengedhetetlen konzultálás nagy munkájára - körülményeik folytán - ők voltak a legalkalmasabbak, és a labdarúgásban szerzett rangjuk sok segítség lehetőségét is előre vetítette.
Rajtuk kívül azonban személyesen megszereztem a sok-sok év szereplőinek elvi segítőkészségét Keszler Mátyástól Toma Árpádig, Csupák Józseftől Róth Antalig. Százak álltak mellénk, hogy közösen megalkossuk történetét annak, amit ők produkáltak a pályán, amit százezrek néztek végig a lelátókon.
Meg kellett szervezni a Belügyminisztérium - mint jogelőd - még élő és új munkatársainak pótolhatatlan segítségét, tekintettel az archív anyagok megszerzésére és az elmúlt időkben eltűnt sportolók felkutatására.
Meg kellett szerezni a jogutód PMSC sokrétű támogatását, hisz történetünk nagyobb hányadában már az ő történetük.
A kiadvány terjedelmében, munkaigényében, technikai előállításában nemcsak nagy, hanem anyagi vonatkozásaiban is, költségeiben és tetemes. Önerőből, amatőr szinten létrehozása elképzelhetetlen. A legfontosabb feladat az volt, hogy színvonalában, tartalmában olyan eredménnyel álljunk az olvasó elé, hogy leendő szponzoraink érezzék azt a rangot, amihez nevüket adják, hogy oldalainkon ott szerepeljenek, amíg ezt a könyvet valahol forgatják.
A számukra biztosított oldalak nem futó újságreklám, hanem azonosulás a gondolattal, időtálló szimbólum, jelenlét a kilencvenes évek elején egy várhatóan népszerű kiadványban.
Ezen a helyen technikai indokból meg kell állnunk. Mivel a könyv elmúlt idők reprodukciója, csak fekete-fehér megjelenítésben tudtuk elkészíteni.
A szponzorok anyaga napjainkban előkészült, van, ezért színes bontással, ha drágán is, de létrehozható. Ezeket az oldalakat szántuk arra, hogy könyvünket szerkezetében is egy kissé „feldobják".
Az „Ellenfeleink voltak" c. színvonalas fejezettel munkánknak fajsúlyt kívánunk adni, láttatni azt, hogy tulajdonképpen egy ország volt velünk, illetve „ellenünk" a lezajlott mérkőzések százain.
A felkért reprezentánsok rövid megnyilatkozásai - fotós-emblémás bemutatása - az ő visszhangjuk arra, amit megalkotni kívántunk.
A „Kor szemüvege" c. fejezetben bővebben megkíséreljük a mindenkori háttér felrajzolását, megpróbálva a futó időben is mindig korhűnek maradni.
Kategorikusan nem politizálunk, politikai eseményeknek csak következményeikben adunk hangot.
Egybehangzó vélemények alapján tartjuk meg objektivitásunkat, legyen szó eseményről vagy személyről, nem engedve a nosztalgia sokszor mindent megszépítő csábításának.
Szerkezetileg nincs jobb módszer a krónika felépítésénél! Egyik évből ered a másik, részleteikben érthetővé válnak a változások, a leírtakban hűen követjük azt, ami a valóságban megtörtént.
Fejezeteink végén kitekintést adunk írott anyagban a magyar labdarúgás éves eseményeire; milyen az országos kép, hol is van a helyünk ebben a mozaikban.
Befejezésül pedig válogatottunk eredményeivel utalunk a világ labdarúgásában elfoglalt helyünkre. Ezekkel a záradékokkal teszünk kísérletet a teljesség bemutatására, legalább olyan mértékig, ami rendelkezésünkre áll.
Forrásaink: a személyes élmények, 30 év generációinak interjúvolása, a Dunántúli Napló, a Népsport, a Képes Sport rendelkezésünkre álló archív anyaga, valamint Varga Lajos miskolci sportkrónikás nagyon színvonalas gyűjtése, kifejezetten a Pécsi Dózsa - PMSC nézőpontjából.
így áll össze a nagy kísérlet: adott korokban, a leírt anyagban, képdokumentációval megállítani az időt! Kimerevítem a képet a futó évek videoszalagján, legalább arra az időre, amíg elolvasunk egy fejezetet.
Kívánjuk, fogadják olyan szeretettel, ahogy mi ajánljuk olvasásra és kikapcsolódásra.

1994 augusztusa.
A szerző

* * *

Tartalom I. kötet

Előszó 
5
Szemüveg a korhoz 
8
Ellenfeleink voltak
14
1955.   tavasz-ősz 
22
1956.   tavasz-ősz 
40
1957.   tavasz
50
1957- 58. ősz-tavasz
55
1958- 59. ősz-tavasz
66
1959- 60. ősz-tavasz
72
1960- 61. ősz-tavasz
84
1961- 62. ősz-tavasz
96
1962- 63. ősz-tavasz
105
1963.   ősz 
117
1964.   tavasz-ősz 
125
1965.   tavasz-ősz
137
1966.   tavasz-ősz 
147
1967.   tavasz-ősz 
159
1968.   tavasz-ősz 
170
1969.   tavasz-ősz 
182
1970.   tavasz
195
1970- 71. ősz-tavasz
202
1971- 72. ősz-tavasz
215
1972- 73.  ősz-tavasz
227
Dózsa arcképcsarnok
233
1973- 74. ősz-tavasz
240
1974- 75. ősz-tavasz
253
1975- 76. ősz-tavasz
266
1976- 77. ősz-tavasz
270
1977- 78. ősz-tavasz
273
1978- 79. ősz-tavasz
288
1979- 80. ősz-tavasz
302
1980- 81. ősz-tavasz
315
1981- 82. ősz-tavasz
327
1982- 83. ősz-tavasz
341
1983- 84. ősz-tavasz
355
PMSC arcképcsarnok
371
A közeg 
372
A csapat teljesítménye
376
Adalékok a nézőszám alakulásáról 
377
Akik a legtöbbször szerepeltek
379
Szemelvények a gólokról
380
A Pécsett működött edzők
380
Pécsiek a válogatottakban
381
A nemzetközi szereplésről
382
   
II. kötet

Ajánló

Istenem, hogy szalad az idő..., mintha csak tegnap történt volna, hogy Kamondi Imre barátom felkért a pécsi élvonalbeli labdarúgás közel három évtizedes (1955-84) történetéről szóló dokumentumkötetének előszó írására. Annyira tetszett, hogy a Nemzeti Sportban arra bátorítottam: folytassa az évezredfordulóig. Nem volt hamvába hullott ötlet, kezemben tartom az elmúlt tizenöt esztendő pécsi Krónikáját is. Az első kötetben 1984 őszén a PMSC-Újpest (l-l) mérkőzésről ír a szerző. 2000 őszén pedig újra a lila-fehérek baranyai vendégjátékáról szól a krónikás. De micsoda különbség! A színvonal a nézőszámban is tükröződik: még a 80-as évek közepén 10 000 néző volt kint a lila-fehérek vendégjátékán, 2000-ben mindössze 1500 szurkoló jelenlétét rögzítette Kamondi Imre. Az egykori kiváló jobbszélső 9 esztendőt játszott a pécsiek színeiben, s mindig az edzők kedvence volt. Orczi- falvy, Volentik, s a legendás Czibulka gyakorta váltotta egymást a kispadon, de ha Imréről esett szó, mindannyian csak azt mondták: a jó fizikumú, gyors, mindkét lábbal jól rúgó játékos, küzdeni tudcisa, akaratereje páratlan.
1960 tavaszán mikrofonomba kiálthattam Kamondi életének talán legszebb góját: 16 000 néző tombolt, amikor az MTK ellen remek lövéssel kilőtte a jobb felső sarkot (3-3).
Imre, sok sikert az újabb pécsi krónikához!

Szepesi György

* * *

Előszó

Öt év múlt el azóta, hogy a mindenkori pécsi labdarúgó élcsapat krónikájának első kötete az érdeklődők kezébe került. Az 1985-ig terjedő időszakot bemutató dolgozat jól vizsgázott.
Minősítették országos sportvezetők, az ellenfelek megszólaltatott reprezentánsai, a benne szereplő labdarúgók, és ami döntő: az olvasók széles tábora.
Kifejezték a munka kritikáját, tartalmilag, szerkezetileg, a könyv külső megjelenését illetően, a könyvespolcukon helyet adtak a pécsi labdarúgás történetének.
Ezek a sorok nem a primitív önelégültség, hanem a megnyugtató öröm kifejezői, hogy sikerült olyan olvasmánnyal szolgálni, amely valahol eltalálta a közönség érdeklődését.
Sok inspirációt kaptam a történet folytatását illetően. Az első kötet kitüntető méltatásában Szepesi György fogalmazta meg igényét a krónika befejezésére, hogy a történet terjedjen ki napjainkig.
Ebben a törekvésben feszítő erő a fiatalabb generáció igénye is, akik koruknál fogva nagyon kíváncsiak az utolsó 15 év mindent feltáró eseménysorozatára.
Az elmúlt öt év lezajlását ki kellett várni, hogy elaprózás nélkül a két kötet alkosson egy egészet a feldolgozandó témában, a század közepétől a millenniumi évfordulóig.
Külön elégtétel, hogy ebben a mélységben és folyamatosságban hasonló monográfiát egyik magyar nagy egyesület sem tud felmutatni a Ferencvároson kívül.
A fent leírtak meghatározó konklúziókat hordanak magukban. Követhetők a
szerkezeti elemek, amelyek az alábbiak:
a) Megírásra kerül a boncolásra kitűzött 15 év keresztmetszete, az érvényesülő tendenciák, a focivilág problémakezelése, a végzett teljesítmény szintézise.
b) Az első kötet társadalmi-szakmai hátterét a „Szemüveg a korhoz" című fejezetben vázoltuk, hogy azok is értsék, akik a régi időket nem ismerhették. A második kötet már nem annyira visszatekintés, hisz az a világ amelyben csordogál a foci-folyó, már a tizenévesek számára is megélt valóság. Ebben a fejezetben gravitálunk a háttércsemegék vázolására, megkíséreljük megvilágítani a pozitív és negatív miérteket. Számomra személyileg is nagy felelősség a tárgyilagos igazmondás, tekintve, hogy mint munkatárs, évekig testközelben dolgoztam a csapat házatáján.
c) Labdarúgó-évadonként taglalom a folyamatot, összehangolva az elmúlt év eredményezte állapotot a következő év ide kapcsolódó következményeivel. Folytatni kívánom azt a módszert, hogy - a jegyzőkönyveket kihagyva - a 15 év összefüggő olvasmány legyen, követve a csapat útját a sok-sok mérkőzés halmazán keresztül. A mérkőzések leírásában bővíteni kívánok. Sportújságszerű riportokban gondolkodom, most már az ellenfelek felállításával, a játékvezetők, góllövők megnevezésével, nyilatkozatokkal.
d) Változatlanul bemutatom az újonnan érkezett játékosokat, fotóval, személyi jellemzéssel. Az eltávozókról időrendben hírt adok, feltüntetve, hova távoztak.
e) A „Körkép" gyakorlatát folytatom, a nemzeti tizenegy szereplésének, kupacsapataink eredményeinek szintjén.
f) A könyv függelékében az első kötethez hasonlóan táblázatok, grafikonok, érdekes adalékok teszik látványszerüvé azt, ami a történet sorai között már szerepel.
Mivel az idő mindenki felett eljár, tudom, hogy a pécsi élfoci első és utolsó krónikása voltam.
Ha második kötet születik jelen törekvésemből, kívánom, szolgáljon épülésükre, és a hivatottak keressék meg az utódot, hogy ne szakadjon meg az események megörökítése.
Végül szót kell ejteni a könyvben megjelenített akciófotók minőségéről. A probléma fajsúlya olyan nagy, hogy miatta majdnem meghiúsult a Krónika 2. kötetének kiadása! Benne ugyanis az 1. kötet képanyagának hiányosságait már ki akartuk küszöbölni, és élvezhetőbb vizuális élményt kívántunk nyújtani az olvasóknak.
A szükséges képek produkálását a Dunántúli Napló és a PMSC-PMFC archívumából akartuk eszközölni.
Szándékunkat ellehetetlenítette az, hogy a Dunántúli Napló - hosszú vajúdással eladásra került (Axel Springer), a szerkesztőség költözködése folytán a fotók archiválása rendszertelenné vált, és céljainknak nem tud megfelelni. Sok fotó áll rendelkezésre jó minőségben, de a mérkőzés, a személyek, a cselekmény nem azonosítható, éves történetírásunkhoz nem használható, csak 1995 után.
A PMSC-PMFC pedig nem rendelkezik archívummal. Néhány szót az alkalmazott fotótechnika&

Megrendelések

 x 
A kosár üres

Kiemelt ajánlatunk

Ferling József: A nagy public relations receptkönyv
A 100 különböző projektet, esettanulmányt, megoldást bemutató könyv n...
Tóbiás Áron: "...nőttön nő tiszta fénye"
Tóbiás Áron (1927) mindvégig az ötvenhatos forradalom tűzközelében vo...
Kerepeszki Róbert:A „tépelődő gentleman” Darányi Kálmán (1886–1939)
Ha Darányi Kálmán miniszterelnökre terelődik a szó, a korszakot ismerő...
Ivan R. Misner, Ph.D., Michelle R. Donovan, Avidor András: 29%, a megoldás
Egy sikeres vállalkozónak, egy cégnek van networking stratégiája. Egy si...
Dévényi Anna - Gőzsy Zoltán (szerk.): Eszmetörténet
Az Árkádia Kiskönyvtár az online megjelenő Árkádia folyóirat kézbe v...
Molnár-Kovács Zsófia: A tankönyvkutatások dualizmus kori forrásai
E könyv a történeti tankönyvkutatások lehetséges forrásait, kiemelten ...
Bűnbak minden időben
Bűnbakok a magyar és az egyetemes történelemben Szerkesztette: Gyarmati ...
Hegyi Dolores: Hellénizmus Keleten
A hellénizmus konkrét hatását, megnyilvánulási formáit csak az utóbbi...
A dualizmus kori Pécs történetéből. Városgazdálkodás - társasági élet - szegénypolitika
Az elmúlt években, évtizedekben a város történetének vonatkozásában ...

Keresés a könyvek között