Barakonyi Károly (szerk.): A Bologna „Hungaricum”

A Bolognai Nyilatkozatot Európa oktatási miniszterei éppen 10 éve írták alá. Mégis, a jubileumról sok szó nem esik. Ünnepi hangulatnak, eufóriának, a végzett munka feletti megelégedettségnek nyoma sincs, helyette inkább értetlenség, frusztráció, szkepticizmus, Bologna-ellenesség, bosszúság jellemzi a felsőoktatás szereplőinek hangulatát. Ez nehezen érthető, hiszen hatalmas munka áll a felsőoktatás mögött. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk az eltelt 10 évet, néhány alapvető kérdésre kell megkeresnünk a választ.

– Teljesültek-e az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) létrehozását célzó elgondolások?
– Hozzájárultak-e felsőoktatási erőfeszítések hazánk versenyképességének javulásához?
– Megvalósulnak-e a Bolognai Nyilatkozat alaptézisei?
– Összhangba került-e a felsőoktatás kibocsátása a munkapiac szükségleteivel?
– Megvalósultak-e az egyes lépcsők tartalmához fűződő követelmények?
– Megfelel-e képzéseink tartalma és minősége a mai kor követelményeinek?
– Kibontakozott-e a hallgatói mobilitás?
– Javult-e felsőoktatásunk minősége?
– Sikerült-e az európai dimenziót megjeleníteni programjainkban?
– Megtörtént-e a felsőoktatásban a szükséges pedagógiai paradigmaváltás?
– Sikerült-e beágyazni felsőoktatásunkat az életen át tartó tanul keretrendszerébe?
– Bekapcsolódtak-e intézményeink a felsőoktatás nemzetközi hálórendszerébe?
– Milyen a pozíciónk az EFT-ben, milyen stratégiát követünk?

A továbbiakban ezekre a kérdésekre keressük a rendszerszintű válaszokat. A válaszok nem éppen szívderítőek. Könyvünk a bolognai folyamatot, valamint a hazai megvalósítás kritikus kérdéseit helyezi középpontba.